Vasárnapi mese

Két napot Boldizsár Ildikó mesekutatóval töltöttem. Közelebbről megismerkedhettem meseterápiás módszerével. "Mondd el a mesédet és megmondom ki vagy... vagy inkább, hogy ki lehetsz, ha útnak indulsz a hőssel..." Persze ez így túl egyszerű lenne, de mégis valami ilyesmiről van szó. Egy rövid mese mindannyiunkat levett a lábunkról. Több szövegváltozat is ismert (pl. az arab, az indiai hagyományból is), íme egy ezek közül:

"Egy nap Salamon elhatározta, hogy próbára teszi a legbizalmasabb miniszterének, Benaiah ben Yehoyada alázatát. Ezt mondta neki: „Benaiah, létezik egy gyűrű, amit szeretném, ha elhoznál nekem. Azt kívánom hordani Sukkotkor, ami azt jelenti, hogy van hat hónapod megtalálni.”
„Ha létezik ilyen gyűrű e Föld kerekén, akkor megtalálom és idehozom őfelségének. De mi teszi ezt a gyűrűt oly különlegessé?”
„Varázslatos ereje van.” – válaszolta a király. „Ha egy boldog ember ránéz, szomorú lesz és ha viszont egy szomorú ember néz rá, azt boldoggá teszi.” Salamon pontosan tudta, hogy ilyen gyűrű nem létezik, csupán egy kis alázatra akarta tanítani miniszterét.

Eltelt a tavasz, majd a nyár és Benaiah még mindig nem tudta, hol taláhatja meg a gyűrűt. A Sukkot előtti éjjelen elhatározta, hogy sétát tesz Jeruzsálem legszegényebb negyedében. Ahogy elhaladt egy kereskedő mellett, aki épp kezdte kirakodni az áruit másnapra, gondolt egyet és így szólt hozzá: „Nem hiszem, hogy hallottál róla, de hadd kérdezzem meg, van-e tudomásod olyan gyűrűről, ami a boldog viselőjét szomorúvá teszi, nehézsorsú viselőjének viszont enyhíti a szenvedését?”
Az öreg hirtelen elővett egy aranygyűrűt a zsebéből, amire gyorsan rávésett valamit. Amikor Benaiah elolvasta a bevésett szót, az arca hirtelen felderült és hatalmas mosoly ült ki rajta.

Másnap a király magához hívatta. „Nos, barátom, megtaláltad, amiért küldtelek?” – kérdezte mosolyogva és többi miniszter is mosolygott. A következő pillanatban, mindenki meglepetésére Benaiah magasba emelte a gyűrűt és ezt mondta: „Íme felség, itt van!”
Ahogy Salamon elolvasta a gyűrűn lévő írást, a mosoly azonnal lefagyott az arcáról. A kereskedő ugyanis ezt írta a gyűrűre: „Ez is elmúlik egyszer.”
Abban a pillanatban Salamon rádöbbent, hogy az összes bölcsessége, mesés gazdagsága és óriási hatalma csupán múló dolgok, egy nap semmivé lesznek..."

De az is eszébe juthatott, hogy bánata is elmúlik az idő múlásával.

Alább találtam rá a mesére:

Ez is elmúlik egyszer