Egy rövid történetet írok most le, de biztosan még többször visszatérek ehhez a naphoz.
Luzsi Margó Egerben gyermekkönyvtáros. Nem mellesleg mesemondó, a legjobbak közül. Idén elkezdtek egy börtönprogramot, amelyben jelenleg 32 fogvatartott asszony vesz, vehet részt. Margóék felmérték, hogy milyen eddigi mesetapasztalataik vannak ezeknek az asszonyoknak. A 32-ből egy volt, akinek gyeremekkorában mondott mesét a nagymamája, hallott már mesét, a többiek még soha nem hallgattak mesét, egy-két címet ismertek, de nem volt mögötte tartalom. A programot Angliában már régebb óta elindították, s ott azzal kornázzák meg az együtt töltött időt, hogy karácsonyra az asszonyok CD-re mondhatják a kedvenc meséiket, amit hazaküldenek gyermekeiknek, ill. eljuttatják nekik. Az írástudatlan asszonyoknak előmondják a szöveget s így kerül később csak a saját hangjuk a CD-re. Ezt tervezeik az egri mesélők is.
Esti mesék a börtönben
Ezt a történetet elmeséltem a gyermekeinek a csütörtöki vacsoránál, s a fiam azt mondta: akkor az ő gyerekeik nem fognak börtönbe kerülni, mert hallgathatnak mesét...
Pénteken leutaztunk Százhalombattára, a Népmese Napja rendezvényére. Ott barátnőm összetalálkozott Luzsi Margóval és muszáj volt elmesélnie a fenti történetet, a fiam gondolatait. Margó elsírta magát...
Majd még mesélek. A képen Luzsi Margó furulyál, és Ildikó (Creative and Happy ) készítette.
Nekem már csütörtökön is törölgetnem kellett a szemem annál a bizonyos első mesénél, amit Ildikó mesélt. Most, hogy megnéztem a riportot, most is elérzékenyültem. Milyen áldás azoknak, akik megkapják a maguk útnak indító "mese-kelengyéjét". Milyen áldás nekünk, hogy adhatjuk.
VálaszTörlés