"Mihelyt kész, kopni kezd. Szál szál után válik egymástól és visszaszövődik a semmibe..." Szabó Lőrinc

2011. február 23., szerda

MESEHÁZBA MESESZÉP HOLMIKAT V. - Téli uzsonna a Meseházban

Már 2010 nyarán csiripelték a verebek, hogy ősszel nyílik majd egy Meseterápiás Központ, méghozzá a világ első meseterápiás központja Paloznakon, Boldizsár Ildikó szakmai vezetésével. Ez a hír egy kötő-horgoló blogger tudomására jutott, aki gondolt egy szépet és meghirdette a Meseházba Meseszép Holmikat felhívást, és bizakodva várta, hogy sok szorgos, hozzá hasonlóan alkotni szerető lány, asszony csatlakozik majd ehhez a kezdeményezéshez. Hamarosan érkeztek madaras párnák, textiltárolók, kulcstartók, madarak... Majd néhány hónap elteltével megérkezett Colette levele, amiben azt írta, hogy ismeri már a Meseterápia című könyvet, hallott már a meseházról, de a felhívást csak jóval a meghirdetése után olvasta.

Colette másfél évvel ezelőtt hatvan asszony és lány közreműködésével megálmodott egy Barátság Takarót, ami végül meg is született, s az ő műhelyében várta sorsa beteljesülését. Boldizsár Ildikó őszinte lelkesedéssel és meghatottsággal fogadta a hírt arról, hogy a kézművesek a Barátság Takarót a Meseterápiás Központnak szeretnék ajándékozni.

Egy tél végi, napsütéses szombaton érkezett a kis küldöttség Paloznakra, hogy átadja az adományt. A központ csak előre megbeszélt, illetve ilyen ritka alkalmakkor látogatható, hiszen nem turistacsalogatónak, látványosságnak találták ki. De most természetesen Boldizsár Ildikó kivételt tett a kézművesekkel. Nagyon különleges, megrendítő élményben lehetett része azoknak, akik végül vállalkoztak az útra. A meseterapeuta friss süteménnyel, gőzölgő kávéval várt minket, de mindenkit jobban érdekelt a ház, a történet, hogy hogyan jött létre ez a csoda a Balaton partján. Ildikó vezetésével bejártuk a még szinte üres termeket, ahol minden, ami már a helyen van, biztos ízlésről árulkodik, és arról, hogy akik készítették, azok mind belefestették, -faragták, -hímezték azt a szívbéli kívánságukat, hogy azok a nehéz sorsú gyermekek, családok, akik felüdülést, életre szóló, útravaló meséket, szeretet, törődést kapnak majd itt, mind egy teljesebb élet reménységét vihessék magukkal.

A séta fénypontja mindannyiónk számára a január elsején megnyílt madárház volt, ahol csatlakozott hozzánk Madár, aki ornitológus, így természetesen mindent tud a szárnyas lakókról. Időközben azonban az is kiderült, hogy az emberekről és a mesékről is majdnem mindent tud. Nagy szeretettel, rajongással beszélt kis barátairól, akik közel százan, főleg trópusi madárfajok képviselői, benépesítik a röpdét. Itt olyasmire lenne nagy szükség, amit nem tudnak ügyes asszonyok megvarrni, megkötni: lehetőleg méretes zöldnövényekre, amelyek páradús, trópusi klímát biztosítanának az itt élő madárseregnek. Ha valakinek kinőtte a nappaliját egy pálma, vagy egyéb ok miatt meg kell válnia mértes növényeitől, értesítse Madárt a meseházban, ő érte megy... Az itt töltött egy órában megfigyelhettük a madarak hétköznapi életét: ettek, ittak, fészket építettek, fiókákat neveltek, udvaroltak, szerelmeskedtek, szomszédoltak és néha még velünk is szóba álltak. Ők apró tanítómesterek lesznek a gyermekek számára, hiszen nagyon sokat tanulhatnánk mi, emberek a madaraktól: a kapcsolódást, identitást, csodálatra méltó tájékozódási, együttműködési képességüket. Az délután estébe hajlott, amikor végül letelepedtünk, körbeültük a nagy asztalt, és jóízűt beszélgettünk még mindenféléről, ami a mesét szerető és varró, alkotó asszonyok friss barátságában fontosnak mutatkozott. Abban a megtiszteltetésben is részünk lehetett, hogy Madár meghatározott minket: ezüstcsőrű pintyként megtalálhatnánk a helyünket a madarak társadalmában. Ezek a pintyek igazán szorgosak, híresek kiváló együttműködési képességükről.

Felmerül a kérdés: lesz-e folytatás? Igen, hamarosan napvilágot lát az új felhívás: szükség van, lesz mesetarisznyákra, hogy minden ideérkező gyermek az itt töltött 10 nap alatt abba gyűjthesse a kincseket, amiket talál, kap: madártollakat, kavicsokat, virágszirmokat, rajzokat... Aki szeretne csatlakozni a szívvel, lélekkel alkotó adományozókhoz, vagy alapanyaggal, ötletekkel szeretne hozzájárulni a vállalkozás sikeréhez, kísérje figyelemmel Colette és a Kör-Kötő-Kör blogjait, hogy ne maradjon le a születő csodáról.
Köszönjük Ildikónak, hogy szeretettel fogadott bennünket, és talán kicsit jobb emberré lehettünk, nem utolsósorban a mesék változtatásra késztető ereje miatt, és az ő élettörténete is erre biztat mindenkit, aki megismerheti. Zárásként álljanak itt a köszönő levél sorai, amely ezúttal a hatvan foltvarró asszonynak szólt:

„A Meseterápia Alapítvány
nevében szeretném megköszönni a
BARÁTSÁG TAKARÓT
azoknak a lányoknak, asszonyoknak, akik szeretetüket, vidámságukat és életerejüket dolgozták bele a közös munkába, útravalóval látva el a hozzánk érkező gyerekeket. A takaró szimbólum lesz a Meseközpontban: alá fog férni valamennyit felnőtt és gyermek!
Boldizsár Ildikó
Paloznak, 2011. február 19."

Az Óperenciás Ház, téli naplementében fürödve


Ez az írásom a Meseutcában jelent meg. Kukkantsatok be oda is:

Téli uzsonna a Meseházban

Kékmadár it ott járt, olvassátok őt is:

Tegnap újra madár lettem

7 megjegyzés:

  1. Én benne vagyok a tarisznyavarrásban! És már gyűlnek nálam a növényfelajánlások! Azt hiszem hamarosan egy furgon után kell néznem :-)

    VálaszTörlés
  2. Szia Gabi!
    Üdv Telkiből, a születőben levő párka-körből (csak még a nevünk is születőben). A tarisznya-varrásba azt hiszem mi is szívesen bekapcsolódnánk!
    Cili (tegnap az Aranyvackorról)

    VálaszTörlés
  3. Kedves Cili! Perzse, hogy tudom, ki vagy... és nagyon örülök, hogy itt jártál. A tarisznyavarrás igazán jó móka lesz, jó hogy beszálltok. Kereslek. hogy találkozhassunk!

    VálaszTörlés
  4. Lassan én is újra itt, újult erővel:-)
    Indul a mese-tarisznya "projekt":-)

    VálaszTörlés
  5. Kedves Gabi és mindenki !
    Szívből gratulálok a munkáitokhoz !
    Ma láttam lenn élőben a takarót is , szinte ragyog a sok-sok belévarrt, megálmodott energiától !
    Jó alkotást kívánok mindenkinek!
    (a bútort festő és a falat pingáló )
    Kata

    VálaszTörlés
  6. Csodás, életteli indákat és szirmokat pingáltál, már megcsodáltam és emlékezetembe véstem. Van blogod is? Lehet követni a munkáidat valahol, kedves Tulipános Kata?

    VálaszTörlés
  7. Tulipános Kata írta:

    Kedves Gabi !
    Köszönöm:), jólesnek a szavaid!
    Szuper olvasgatni a blogotokat, látni, hogy mennyi nagyszerű ember van és, hogy milyen színes a világ.
    Nálam egyenlőre még csak gondolatban érik a blog...
    Aztán megyek ki és festek :)
    Most hétvégén az asztalokat festem, aztán a komódok jönnek. Kaptam egy szuper feladatot Ágneséktől, a könyvtárszobára, azt is "álmodom" vele.
    Már alig várom, hogy az idő melegebb legyen és akkor lenn nekilátok a munkának ,pingálok ezt+azt.
    Erről, meg a tavaszi készülődésről már remélem, hogy lesznek képek , amit megoszthatok veletek.
    munkáim a http://butorfestes.hupont.hu oldalon
    Derűs, szép hétvégét kívánok!Kata

    VálaszTörlés