WORLD WIDE KNIT IN PUBLIC
AZAZ
KÖSS NYILVÁNOS HELYEN!
A WEKERLEI
immár másodszor rendezi meg a kötés, horgolás nagy nemzetközi ünnepét.
Időpont:
2011. június 11. szombat 10-12-ig
Helyszín:
a Kós Károly téri szökőkút körül
Szóljatok mindenkinek! Jó lenne, ha minél többen lennénk.
Ha esik, akkor Koller bácsi cukrászdájában (Kós Károly tér 3.) gyülekezünk!
Szeretettel várunk mindenkit!
Íme a WWKIP link:
Ezt olvasom:
"Felbuzdulva a hétfői gerilla-kötős poszton elhatároztam: ültessük át a gyakorlatba ezt a kedves városszépítő tevékenységet! Legyenek itthon is színes-csíkos fák, szobrok, oszlopok!
Tudsz kötni, horgolni, fonni vagy masnit kötni? Szerinted is több színre van szüksége a városnak? Akkor gyere, legyél te is gerilla-kötő: május 11-n, szerda délután 6 órától kidekoráljuk a Blaha Lujza teret! Ha szeretnél részt venni, akkor itt tudsz csatlakozni az eseményhez. Hozhatsz otthonról is már meglévő kötést / horgolást / fonást, de a helyszínen is készíthetsz.
Ha nem tudsz jönni, akkor se keseredj el: csatlakozz virtuálisan! Ha kötöttél/horgoltál/fontál valamit a köztérnek, akkor fényképezd le, és töltsd fel a Design Bazár Facebook oldalára, esetleg a blogodra, vagy egy nyilvános képtárba. Ez utóbbi esetben a linket pedig küldd el nekem a Kapcsolat menüponton keresztül!"
Még bővebben:
http://www.designbazar.hu/
Mesék és madarak – Gyökerek és szárnyak
...madarak és tarisznyák
Miközben még mindig szívesen látnak, szeretettel fogadnak minden, a jövőben megszülető madaras, mesés holmit a Meseházban,
egy újabb fejezet kezdődött el a Meseterápiás Központ életében.
Nyár elején megérkezik az első gyerekcsoport, húsz fővel, amelyet még négy másik követ a nyár folyamán. Amikor a már elkészült adományok kapcsán követségben jártunk a Házban, megkérdeztük Boldizsár Ildikót, hogy mire lenne igazán szükség.
Ildikó elmondta, hogy már régóta törik a fejüket, hogy minden kisgyereknek jó lenne egy tarisznyát adni, amikor megérkezik a házba, hogy abba gyűjthesse a 10 nap alatt a kincseket: madártollat, kavicsot, kagylókat, meséket, egyszóval bármit, amit hazavihet magával.
Ezért most közhírré tesszük:
készítsetek tarisznyákat a kis mesevándoroknak,
varrjátok, hímezzétek bele az útravaló szeretetet, amivel hozzájárulhattok egy elárvult gyerkőc szebb, boldogabb, ígértesebb jövőjéhez.
Elkészítettünk egy tarisznyát, ami talán megkönnyíti az első lépéseket, öltéseket. Jó lenne, ha egy-egy 20 fős kis társaság hasonló tarisznyákból válogathatna, amelyek közül természetesen mindnek meglesz a maga egyénisége, egyediségi a ti sokféle tehetségeteknek, ízléseteknek, világlátásotoknak, az általatok ismert sokféle öltésnek, hímzésnek, anyagnak köszönhetően. Egy dologban talán megegyezhetünk: díszítse madár a tarisznyákat, hiszen:
„A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.”
/J. W. Goethe/
A tarisznyák elkészítésének határideje május 31.
A kész tarisznyákat Gabihoz vagy Colette-hez kellene eljuttatni.
Colette , Hokata és Gabi, a Kör-Kötő-Kör-ből
Colette másfél évvel ezelőtt hatvan asszony és lány közreműködésével megálmodott egy Barátság Takarót, ami végül meg is született, s az ő műhelyében várta sorsa beteljesülését. Boldizsár Ildikó őszinte lelkesedéssel és meghatottsággal fogadta a hírt arról, hogy a kézművesek a Barátság Takarót a Meseterápiás Központnak szeretnék ajándékozni.
Egy tél végi, napsütéses szombaton érkezett a kis küldöttség Paloznakra, hogy átadja az adományt. A központ csak előre megbeszélt, illetve ilyen ritka alkalmakkor látogatható, hiszen nem turistacsalogatónak, látványosságnak találták ki. De most természetesen Boldizsár Ildikó kivételt tett a kézművesekkel. Nagyon különleges, megrendítő élményben lehetett része azoknak, akik végül vállalkoztak az útra. A meseterapeuta friss süteménnyel, gőzölgő kávéval várt minket, de mindenkit jobban érdekelt a ház, a történet, hogy hogyan jött létre ez a csoda a Balaton partján. Ildikó vezetésével bejártuk a még szinte üres termeket, ahol minden, ami már a helyen van, biztos ízlésről árulkodik, és arról, hogy akik készítették, azok mind belefestették, -faragták, -hímezték azt a szívbéli kívánságukat, hogy azok a nehéz sorsú gyermekek, családok, akik felüdülést, életre szóló, útravaló meséket, szeretet, törődést kapnak majd itt, mind egy teljesebb élet reménységét vihessék magukkal.
A séta fénypontja mindannyiónk számára a január elsején megnyílt madárház volt, ahol csatlakozott hozzánk Madár, aki ornitológus, így természetesen mindent tud a szárnyas lakókról. Időközben azonban az is kiderült, hogy az emberekről és a mesékről is majdnem mindent tud. Nagy szeretettel, rajongással beszélt kis barátairól, akik közel százan, főleg trópusi madárfajok képviselői, benépesítik a röpdét. Itt olyasmire lenne nagy szükség, amit nem tudnak ügyes asszonyok megvarrni, megkötni: lehetőleg méretes zöldnövényekre, amelyek páradús, trópusi klímát biztosítanának az itt élő madárseregnek. Ha valakinek kinőtte a nappaliját egy pálma, vagy egyéb ok miatt meg kell válnia mértes növényeitől, értesítse Madárt a meseházban, ő érte megy... Az itt töltött egy órában megfigyelhettük a madarak hétköznapi életét: ettek, ittak, fészket építettek, fiókákat neveltek, udvaroltak, szerelmeskedtek, szomszédoltak és néha még velünk is szóba álltak. Ők apró tanítómesterek lesznek a gyermekek számára, hiszen nagyon sokat tanulhatnánk mi, emberek a madaraktól: a kapcsolódást, identitást, csodálatra méltó tájékozódási, együttműködési képességüket. Az délután estébe hajlott, amikor végül letelepedtünk, körbeültük a nagy asztalt, és jóízűt beszélgettünk még mindenféléről, ami a mesét szerető és varró, alkotó asszonyok friss barátságában fontosnak mutatkozott. Abban a megtiszteltetésben is részünk lehetett, hogy Madár meghatározott minket: ezüstcsőrű pintyként megtalálhatnánk a helyünket a madarak társadalmában. Ezek a pintyek igazán szorgosak, híresek kiváló együttműködési képességükről.
Felmerül a kérdés: lesz-e folytatás? Igen, hamarosan napvilágot lát az új felhívás: szükség van, lesz mesetarisznyákra, hogy minden ideérkező gyermek az itt töltött 10 nap alatt abba gyűjthesse a kincseket, amiket talál, kap: madártollakat, kavicsokat, virágszirmokat, rajzokat... Aki szeretne csatlakozni a szívvel, lélekkel alkotó adományozókhoz, vagy alapanyaggal, ötletekkel szeretne hozzájárulni a vállalkozás sikeréhez, kísérje figyelemmel Colette és a Kör-Kötő-Kör blogjait, hogy ne maradjon le a születő csodáról.
Köszönjük Ildikónak, hogy szeretettel fogadott bennünket, és talán kicsit jobb emberré lehettünk, nem utolsósorban a mesék változtatásra késztető ereje miatt, és az ő élettörténete is erre biztat mindenkit, aki megismerheti. Zárásként álljanak itt a köszönő levél sorai, amely ezúttal a hatvan foltvarró asszonynak szólt:
„A Meseterápia Alapítvány
nevében szeretném megköszönni a
BARÁTSÁG TAKARÓT
azoknak a lányoknak, asszonyoknak, akik szeretetüket, vidámságukat és életerejüket dolgozták bele a közös munkába, útravalóval látva el a hozzánk érkező gyerekeket. A takaró szimbólum lesz a Meseközpontban: alá fog férni valamennyit felnőtt és gyermek!
Boldizsár Ildikó
Paloznak, 2011. február 19."
Az Óperenciás Ház, téli naplementében fürödve
Ez az írásom a Meseutcában jelent meg. Kukkantsatok be oda is:
